Interjú Klausmann Viktorral
Amikor megkérdeztük, Klausman Viktor azt mondta: A játékosok sokat változtak. A régi sorozatban kevesebb volt a szabad karakter, mindenkit jobban érdekelt a pénz és az ajándékok. Mindenki egy kicsit összezsugorodott, mert éppen akkor szabadultunk ki a kommunizmus börtönéből. Most mindenki összehasonlíthatatlanul lazább.
Amit Victor Klausman megoszt az elképzelésével kapcsolatban?
– Mindig ilyen elegánsan öltözöl?
– Ne viccelj már, ez nem is olyan elegáns! Inkább hétköznapiasan nézek ki.
– Ezek szerint a zakó az alap?
– Igen. Persze, ha felmegyek a hegyre, azonnal ledobom, mert sportosan érzem jól magam inkább. A zakó egyébként 45 éves kor fölött már ápol és eltakar… Nem mondom, hogy nincs rajtam felesleg, de baromira jól érzem így magam.Nem olyan régen a Sanoma teljes vezérkara le akart fogyasztani. Megküzdöttem velük, mert mondtam, hogy én teljes mértékben így érzem jól magam a bőrömben, ne akarjanak megváltoztatni.86 kilóvagyok, tele vagyok erővel, és a térdem is csak azért fáj, mert elkopott. Ötéves korom óta sízek. Egyébként is van már egy szép ember a csapatban, Árpa Atti, ő úgy néz ki, mintha huszonéves lenne, én meg úgy, ahogyan egy átlagos negyvenes férfi kinézhet. Egyébként is azt mondják, hogy egy férfi100 kilóalatt nem férfi, de ettől én még nagyon messze vagyok.
– Hogyan sikerült a teljes vezérkarral szemben az akaratodat érvényesíteni?
– Határozottsággal. Mondták, hogy a tokám miatt is fogynom kéne, de megértettem velük, hogy ilyen alkat vagyok, apám is pont így néz ki. Igen, van egy tokám, meg egy kis pofazacskóm. És akkor mit csináljak? Menjek le 75 kilóra? Értsék meg, hogy én nem akarok divatból „aszott girnyó”lenni mint sok ötven körüli pályatársam! És megértették.
Csak televízió-igazgató nem voltam még
Egyébként rendezgettem otthon a dolgaimat, és megtaláltam egy 1998-as Nők Lapja címlapot. Összehasonlítottam a 13 évvel későbbivel
– hát a mostani énem jobban tetszik, mint a régi. Az egy kicsit vicces volt. Röhögtem magamon eleget. De ha a YouTubra felmész, te is tudsz rajtam röhögni. Zöld zakó, az akkori kornak megfelelően középen elválasztott hosszú haj…1989-ben kezdtem a televíziózást. Számtalan műsort csináltam, rengeteget dolgoztam, épp csak televízió-igazgató nem voltam.
– Hiányzott, hogy az legyél?
– Nem, mert közben voltam vezérigazgató egy részvénytársaság élén. A Kele és Klausmann Reklámügynökség 1996 és 2002 között Magyarország ötödik legnagyobb magyar tulajdonú marketing cége volt. Marketinggel és reklámmal foglalkoztunk, a legkomolyabb cégek dolgoztak velünk a Theodorától a Globusig. Az utolsó nagy munkánk a Köztársasági Elnöki Hivatal arculatának megtervezése volt, de ezzel 2002-ben ki is írtak bennünket a következő rezsim pályázói közül, így megszűnt a meló, és igazság szerint bele is untam az egészbe. Aztán kiköltöztem Domonyvölgybe, nyolc évig ott laktam, nem olyan rég adtam el a birtokomat. Pillanatnyilag leginkább sportmarketingben és sportüzemeltetésben utazom, kollégáimmal sípályát és kölcsönzőt üzemeltetünk, oktatást szervezünk, és időnként egy kis média is beesik. (nevet)
– Igaz, hogy nem akartad elvállalni az újraindult Szerencsekerék műsorvezetését?
– Igaz. Nem voltam biztos abban, hogy tíz év után ugyanúgy meg tudok felelni műsorvezetőként ebben a produkcióban. A szerkesztéssel nem volt gond, hiszen vetélkedő-kompatibilis vagyok, igyekszem követni az új trendeket. Ha Európán belül új vetélkedő indul, azt biztosan tanulmányozom. Elemzem a siker titkát. Az olasz vetélkedőket szeretem inkább, az színben, rendszerben, habitusban is a miénk lehetne. Ilyen tekintetben nem volt bennem kérdőjel. Tudtam, hogy egy vetélkedő szerkesztésével gond nélkül megbirkózom. A műsorvezetés már inkább elbizonytalanított. Tíz évvel korábban könyörögve kértem a TV2 vezérigazgatóját, hogy szüntessük meg ezt a műsort, mert képtelen vagyok még egy forgatásra bemenni. Pont akkor fejeződött be, amikor még nem pukkant ki, s a nézőkben is volt egy plusz alapélmény, tehát az újrakezdés ilyen szempontból biztos volt. Az azonban nem, hogy vállaljam-e a műsorvezetést. Első körben hallani sem akartam róla, de a STORY4 vezetői meggyőztek. Készítettek egy közvélemény-kutatást, ahol még mindig előkelő helyen végeztem az ismertséget tekintve.
